Rendszeres olvasók

2008. szeptember 4., csütörtök

gondolatok a Céhről

Nem az én tisztem megvédeni a céhet, már ha meg kell, erre meglennének a megfelelő emberek.
Én 10 évig voltam tagja, de már két éve külsősként veszek részt az egyre gyérülő számú rendezvényen.
Alakulásakor még nagyon kevesen voltunk, mindenki ismert mindenkit, gyakoriak voltak a programok. Még nem létezett internet, az egyetlen információs csatornát az újság jelentette. Ebből értesültünk a táborokról, tanfolyamokról, kiállításokról, pályázatokról.
Önmagában nem jelentett rangot tagnak lenni,( most sem az) de ez volt a módja az együvé tartozásnak. Senkiben nem merült fel akkor sem és most sem, hogy mással varrassa meg a mesterblokkot. Ennek mi értelme lenne ? A blokk leadásáért nem jár semmi.
És senki sem kérte számon, megvarrtad-e, leadtad-e egy éven belül. Aki nem érzett elég tudást magában, az később varrta meg, de a mai napig jó látni a blokkomat az egyik zászlón.
Nem volt ennyi maszek rendezvény, vásár, kiállítás, a rendezvények felett a Céh bábáskodott, és vártuk a Határtalanult, mert ott találkozhattunk ismerősökkel szerte az országból, és ott jelen volt az összes ismert árus, olyanoktól is vásárolhattunk, akik az ország másik feléből jöttek.
És most is elismerést jelent, ha valaki a Határtalanul kiállításon állít ki, itt komoly szakmai zsűri bírálja el a munkákat, és ami nem üti meg a mércét, azt visszadobják.
És ma is rangot jelent a Céh-mesteri cím, sok év munkája és megmérettetése áll mögötte.
Volt tanfolyam felelős, szintén Céh-mester, aki összefogta az oktatókat, és az értékelő lapokból tudta, hogy ki mit és hogyan tanít.
Amikor még nem volt internet, és ennyi kiadvány a polcokon, a Céh könyvtárából lehetett könyveket, újságokat kölcsönözni, és mi csoportvezetők ebből tanítottunk.
A mai napig a nagyvilág felé a Céh Magyarország hivatalos szervezete, és ezt jó lenne a továbbiakban is megtartani.